Bárkiből lehet Segal!

Említettem, hogy Zsófika beledobta magát a gyúrós életbe. Namármost, a mi kis városunk egy kibeba*ott FITNESSMETROPOLIS lett, és mára már 4 konditerem közül is lehet választani. Zsófika kiválasztotta a legkevésbé felszerelt, de ezért kevesebb taglétszámmal megáldottat, a városi sporiban. Na, a városban ez az egyetlen olyan terem, ahol a nők és a férfiak külön vannak rakva. Férfi nem mehet a nőibe, de nő mehet a férfiba. Első napomon bementem a nőibe. Elnézést az összes nőtől, de mentek Ti a fenébe. Jobban megbámuljátok a frissen érkezőket, mint a férfiak. Belépek...és bár gyúrási szándékkal érkeztem, átlósan megláttam egy elipszis trénert, és rávetettem magam. Amíg odatéptem, éreztem a hátamon a kocsonyás szemeket. Feldobtam magam rá, és szerencsére észrevettem mellettem, hogy az ördögtől származó futópadon dzsalt épp egy régi, még gimiből ismert ismerősöm. Kicsit elmutogatta, hogy mi merre mennyi, megköszöntem, és dzsaltunk tovább. Közben szememmel pásztáztam a gépeket, és rájöttem, hogy ez így nagyon sovány lesz. Hát hogy fogok én rúddal guggolni, ha még egy rúd sincs? A kézisúlyok..hát azok voltak, de hogy is mondjam...röhögve eldobom. Tárogatók...tudjuk, hogy hülyeség a lábainkat tárogatni...de az kettő is volt. Szóval hamar rájöttem, hogy ez nekem nem lesz jó, úgyhogy este megbeszéltem magammal, meg haverral aki fiú, tehát ő a fiúk közé ment, hogy másnap vele tartok.
Eljött a másnap. Bár meló után mentünk, nekem már reggel gyomoridegem volt, hogy bemegyek az oroszlánok közé, és ezek engem megesznek ott élve. Délután próbáltam összeszedni minden bátorságom, és próbáltam feltűnésmentesen beosonni haver mögött. Nem volt könnyű, lévén, hogy én egy közel 190 (mindig kihangsúlyozom, hogy csak 187) cm-es batár vagyok. De szerencsére csak köszöntünk egymásnak (köszöntek öcsém, a csajok közül szinte csak az ismerősöm köszönt vissza), és mindenki ment a dolgára. Nem stíröltek...mit stíröltek volna, az acélpopó projektem elején voltam csak...nem szóltak be...mit szóltak volna be, az összesnél magasabb és nagyobb voltam...úgyhogy kellemesen eltelt az idő. Aztán persze a lépcsőn úgy kellett lecsorognom, mint siklókígyónak a tóba, de túléltem.
Aztán teltek múltak a hetek, hónapok. Munkám megszűnt, úgyhogy úgy láttam megfelelőnek, ha én az edzéseimet délelőtt lerendezem. Egyedül voltam...ÖCSÉM!!!EGYEDÜL. Mentem is húzódzkodni, mert az nekem még retek cikis. Mit ne mondjak, nem vagyok egy májer belőle :D.
Aztán egyszer csak megjelent Segal. KÉTSZER! Két nálam idősebb fazon. Pár fejjel alacsonyabbak, de úgy ki voltak pattintva, hogy a délutáni eresztés jelenthet nekik. Az egyik még kopasz is, ez növelete a félelemfaktort. Látszott, hogy na ezek nem sz*rral gurigáznak. Köszöntünk egymásnak, majd próbáltam feltűnésmentesen végezni a dolgom. A feltűnésmentességről még annyit, hogy az nekem sosem ment. Én olyankor vagy nekimegyek valaminek, vagy átesek valamin, vagy feldöntök valamit...tehát nem vagyok épp valami feltűnésmentes. Pár napig eldolgozgattunk egymás mellett némán, majd az egyik Segal hozzámszólt. Én annyira megijedtem, hogy kiszaladt a számból egy "jujjba*meg". Röhög, kérdez, én válaszol, majd dolgozunk tovább. Később én épp hátsóvállaztam egy gépen, mikor odajön hozzám másik Segal, és megkérdezi, hogy csinálhatja e velem. Erre Zsófika azt mondja, hogy természetesen. Ahhaa..a nagy daleszt. Zsófika megint megijedt, és jött a "jujjba*meg". Rendesen fostam a két tagtól. Járt még le egy másik, nálam fiatalabb srác is. Alacsonyka, nem olyan medvehangú, ámbár azért kigyúrt srác, akitől nem féltem. Vele néha elcsevegtem, de amint jöttek Segalék, elkukultam. Velük akkor beszélek, ha kérdeznek..tőmondatokban...félelmetesek na :D.
(Megjegyzem, minap lejött Conan a barbár. Öcsém, óriási embert képzelj el. Nálam egy fejjel nagyobbat. Lejött, körbejárt mint egy fújtató bika. Odament skachoz,ránéz...odajön hozzám, rámnéz. Remegett skac, remegett Zsófi...egyenként ránézett az összes súlyra..remegtek a súlyok...majd távozott. Nem láttuk többé. Eltűnt a sötét folyósón...lehet felfedezték)
Aztán olyan két hete egy kissrác úgy döntött, hogy nyár lévén csinál magának strandformát. 2-3 év múlva sikerülhet is neki. Magas, és nagyon vékony. És nagyon gyerek. De az a lefektetenéd, adnál neki kakaót, és énekelnél amíg elalszik tipusú. Szóval kissrác jön, köszönünk, padra leül, begörnyed, könyök a térdre, és elkezd "bicepszezni". Rendesen féltettem, hogy tőből kiszakad a kis karja, és a terem végében landol. Mikor végeztem a sorozatokkal (nem, nem Esmeralda-t néztem), fogtam a kis cumómat, és megindultam a női részlegre aerobozni. Köszönök kissrácnak, és láttam a szemében a félelmet. Azt a félelmet, amit az én szememben látott Segal és Segal. És akkor rájöttem:

EGY KIB*SZOTT SEGAL LETTEM!!!!!!

Profilváltás

     Sziasztok sziasztok! Az utóbbi hetekben...ne szépítsem, hónapokban :D...nem igen jelentkeztem az új receptekkel. Annyi mindent csinálok, hogy azt a maradék időmet nem szeretném elvenni a családtól azzal, hogy új recepteket próbálgatok a konyhában. Ráadásul meg sem kóstolhatom. Úgy meg nem főzünk valami újat, hogy nem kóstoljuk meg, hiszen ha kiderül róla, hogy sz*r, dobhatom ki. Legutóbb pont így jártam. Mondjuk az én kajámmal, de a lényegen nem változtat..sz*r lett. Szóval sz úgy volt, hogy megfőztem magamnak előre 4 napra. Jó nagy vajlingnyi rizses csirkemelles cukkíni. Jól hangzik, igaz?? Minden összetevőjét imádom. Ám a végeredmény olyan iszonyatosan íztelen és túlfőtt lett (este főztem, reggelre minden széjjel mállott), hogy a második napon már majdnem sírtam, hogy még két napig ezt kell ennem. Szerencsére férjem megkönyörült rajtam, és közölte, hogy oda adhatjuk a kutyáknak. Ó, hát mondom az nagyon faintos lesz, hát a kutyák imádják a házi kosztot. Két kutya szépen meg is kapta. Imádják a hasukat. Boci, a német dog, neki esett, és levegővétel nélkül beküldte. Ez nem meglepő, egyszer a tálat is el fogja tűntetni, annyira beles. De Mafla..na Mafla igazi urinő, ő normál tempóban eszeget. Kaját megkap, boldogan beleharap, majd megáll, és ránéz emberre..azzal a tipikus "ezt most komolyan gondolod?" nézéssel. Végül megette, de nem volt boldog...hiányzott a szokásos, evés közben farokcsóválás.
Úgyhogy receptek most egy ideig nem lesznek, ha mégis, majd időben szólok.
De tervezem videóra vinni az eddigi recepteket. Ez az ötlet onnan jött, hogy ...elmesélem Noétól :D:
Van a mi városunkban egy kis TV csatorna. Semmi extra, leginkább helyi történések. A neten néha visszanézem a műsort, és akkor bukkantam rá, hogy ezeknek biza főzőműsora is van. Bakker, rendesen sokkolt a látvány. Az egy dolog, hogy a menyecske nem az a kameraérett személy...de a zene...hát azt a zenét amit alá nyomnak azt öcsém utoljára Te az NDK-s, alánarrált pornófilmekben hallottad utoljára. Én nem hallottam, nekem azt úgy mesélték kérlek :D. Szóval helyi TV-hez képest is színvonalon aluli, arról ne is beszéljünk, hogy minden hülye...de legalábbis minden olyan háziasszony, aki azt a műsort nézi, tud tökfőzeléket főzni. Ezen én annyira kiborultam, hogy a facsémat telinyomtam a "Főzőműsort Zsófikának" kampányommal. Már már annyira kampányoltam, hogy nekem égett tőle a pofám...persze mondanom sem kell, hogy Zsófika még mindig nem kapott főzőműsort. De nyugi van, majd én szerzek egyet magamnak. Már csak kamera, és konyha kell hozzá. Ugyanis se kamerám, se konyhám. Jó...konyhám van, csak az akkora, hogy ha véletlen elesek benne, még rendesen el sem tudok feküdni, annyira keskeny. Szóval kamerázásra alkalmatlan. De no para, megoldom én ezt is. Idővel. És én akkor megcsinálom a ZABirodalom videót is, és lefőzöm nektek a recepteket...ne mondjátok már, hogy ezt nehéz megcsinálni, neki sem álltok.
Tehát profilt váltok...Zsófika főzőműsorra gyúr!!!
Szó szerint!
Zsofika nagyon sokat gyúr. Meg aerobozik. Mert jól kell kinézni. Nincsen rosszabb, mint nagy test a kis konyhában. Persze kaptam már kritikát, hogy mindent a gyúrás elé teszek. Erre van egy szép magyar szó..előre elnézést érte: LÓFASZT! Azért, mert nem nyomom le az ismerőseim torkán a magánéletem képekben illusztrálva a közösségi oldalamon, attól én még szeretem a családomat. És az időmet is a családommal töltöm. Az, hogy én heti 5 alkalommal 1-2 órát magammal, és csak magammal foglalkozom...hát az L'oreal, és megérdemlem. Ha ettől leszek szaranya..hát akkor vállalom, szaranya vagyok. De mikor látom ZsírosMancit futni a három-négy pulya után, melltartó nélkül, kőművesdekoltázzsal...hát köszönöm szépen, abból én nem kérek. Nem fogom a küllememmel égetni a gyereket az oviban :D. Kiröhögik...könyörtelenül kiröhögik azt a gyereket a háta mögött, akinek a muterja hóna alól térdig fut a zsírfolt. Persze ha neki úgy kényelmes, ám legyen. De nekem ne szóljon be senki csak azért, mert nem állok be a sorba. Mellesleg ha én dögös vagyok, kevesebb az eshetőség, hogy emberem lecserél egy új verdára. Esetleg a régi mellé szerez be egy újat sutyiba. Háhhh!
Egyenlőre legyen ez a végszó.
Jövök még!
Nem receptekkel, de jövök még :)!

Lasagne muffin

     Igen igen, jól látod. Lasagne ízű muffin :)! Mint már többször említettem, arany gyerekem nem igen eszi meg a húst. A főtt ételt is úgy kell belekönyörögni, nem sok sikerrel. Viszont a sütikért él hal, amitől én konkrét hülyét kapok. Ezért tegnap már eljátszottam a gondolattal, hogy muffinba kellene rejtenem a gyerkőc ebédjét. Ez a gondolat nekem nagyon tetszett, meg voltam magammal elégedve :). Ma reggel pedig bevillant, hogy a lasagne milyen finom már, és mennyire hiányzik a jó kis bolognai íze. Úgyhogy a fejembe vettem, hogy bár én nem ehetek belőle, de a családnak bezony muffinba öntöm az olaszok eme méltán híres csodáját. Mondom ha a gyereknek nem is jön be, majd az ember elhordja ebédre :).
Minő mák, hogy ma bár vasárnap van, de a gazdaságos bolt pont nyitva volt, úgyhogy amíg én a függönyöket mostam, meg az ablakot puceváltam, addig elkergettem a családot hozzávalókért.

Hozzávalók:

Tészta:
- 500 g darálthús
- 400 g sűrtett paradicsom
- 1 db répa
- 1 fej hagyma
- fokhagyma
- só, bors
- petrezselyem
- bazsalikom
- őrölt pirospaprika
- 2 db tojás
- 400 g teljeskiőrlésű tönköly liszt
- 100 g aprószemű zabpehely
- 1 kk szódabikarbóna
- 1 dl víz
- kókuszzsír

Besamel:
- 1 ek teljes kiőrlésű tönköly liszt
- 2 dl tej
- 20 g parmezán sajt
- só, bors

- parmezán a tetejére



A recept:

     No tehát, végy elő egy laposperemű edényalkalmatosságot..őőő..SERPENYŐT :D. Olvasszad fel benne a kókuszzsírt, majd pirítsad üvegesre az apróra kockázott hagymát. Míg a hagyma pirul, reszeld rá a répát, fokhagymát, és pirítsad tovább. Ha késznek találod a pirományodat, dobjad hozzá a darálthúst. Ez lehet coca, marha, pulyka...eldöntöd. Én coca-marhát kértem, de nem volt a boltban, így coca lett. Pirítod tovább a hússal, majd sózod (kicsit jobban sózz a tészta miatt), borsozod, rádobod a fűszereket és a sűrtett paradicsomot. Jól átkevered, és 10-15 percet lassú lángon főzöd.
Amíg a bolognai szósz készül, addig odadobod a besamel.
Kevés kókuszzsíron megpirítod a lisztet, majd apránként felöntöd tejjel, kevered mint őrült, és figyelsz, hogy csomómentes legyen. Sózod, borsozod, majd mikor kezd sűrűsödni hozzáöntöd a reszelt parmezánt. Annyit szórsz bele, amennyit jónak látsz. Amúgy egyéb sajt is teljesen megfelelő, csak volt itthon..eksönös volt a lidliben.. :). Elkevered, leveszed a tűzről, és hűlni hagyod.
Ha a bolognai elkészült, azt is leveszed a tűzről és félrerakod hűlni.
Amíg minden hűl, feltekered a sütőt 200 fokra, és elkészíted a tészta alapját.
Felversz két tojást, és hozzáöntöd a zabpelyhet. Elkevered, majd belezluttyantod a vizet. Kb a liszt felét is belekevered, majd jöhet a félig meddig kihlt, de semmiképp nem forró bolognai szósz. Összedolgozod, majd hozzáöntöd a többi lisztet is. Ha túl sűrűnek találod a tésztát, akkor kevés vízzel higítsad azt.
Tészta elkészült, előkapod a muffin formákat.
Elküldtem embert kis muffin formákért, mert csak egy van, az meg nem elég...de csak közepesben volt színes...na mindegy, teszünk egy próbát.
A formákat kb. félig megtöltöd tésztával, majd a mutatóujjaddal egy lyukat fúrsz a tésztába. A lyukba beletöltöd kiskanál segítségével a besamellt, és ennek a tetejére is halmozol annyi tésztát, hogy ellepje a mártásodat. Ha az összes formát íly módon megtöltötted, a tetejét megszórod reszelt parmezánnal, és kb 15 percre a sütőbe dobod. Hőlégkevergetéssel..meg alsó felső sütéssel...vagy ahogy otthon szoktad :). Ha nagyobbak a formák, kicsit több idő kell neki, de sasoljad.
Ha elkészült vársz egy picit, hogy ne égesse le a gigádat, majd boldog fejjel elfogyasztod.

És jöjjön a medve, vagyis az ízpróba. Ember türelmetlen volt, és besamellel leforrázta gigáját, viszont imádta muffinokat.
Gyerekkel már nem volt ilyen egyszerű dolgom. Azt mondta, hogy finom, meg is evett egy felet, viszont mivel nem minmuffin volt, így nem volt boldog, hogy túl nagyra kell nyitni a száját...bakker...
Konklúzió:
Az íz tökéletes, a forma csodás...csak a méret nem az én gyerekem barátja. Legközelebb kisebbeket gyártok, és lesz nagy öröm.
Megjegyzem olyan guszta, hogy most megremegett a térdem, hogy nem kóstolhatom meg :(....kemény vagyok mint a bikaboka, kibírom :D Szerencsére olyan jó lett, hogy hamar el fog fogyni, nem kísért sokáig :D

Epres- zabpelyhes minimuffin

     Mi tagadás, teljesen megtáltosodtam, már ami a sütögetést illeti. Kiváltképp dícséretre méltó cselekedet, tudniillik én egy ideje fix, testépítőtiszta étrenden vagyok, ami nem engedi az ehhez hasonló finomságokat. Viszont a gyerkőc nem testépít, de még csak nem is szálkásít, úgyhogy mindent érte, én meg sütök...könnyes szemmel, de sütök :D. Na jó, kibírom én, akárhogy is fáááááj! De nem fáj, mindent a jó alakért :D
FŐZŐMŰSORT NEKEM! (tuti nem fogom nyaldosni az ujjaimat főműsoridőben :D)
Szóval még tegnap kitaláltam, hogy felhasználom a pár hete vásárolt eperkonzervet. Tudom, az sem szerencsés a cukor miatt, de ez a többihez képest kevés cukorral készített. Hazudhatnám, hogy házi eperbefőttből késztem, kizárólag organikus hozzávalókból....de nem teszem :D! Ez biza bóti...cukorral. De használhatsz házit, vagy fagyasztottat. Az jobb, de nekem nem volt, gyerkőc meg szereti az epret :D Raktam bele viszont ismét sok rostot, és teljeskiőrlésűt, hogy valami jó is legyen benne, ne csak finom.
A minimuffin meg adja magát, mert Bazsi oda van érte. Érdekes, hogy csak úgy eszi meg, ha ő szedi ki a formából. Különben nem kell neki :D...furák ezek a gyerekek :D

A recept:

- 1 db tojás
- 1 ek kókuszzsír
- 4 ek teljeskiőrlésű tönköly liszt
- 4 ek zabpehely
- 2-3 ek nyírfacukor
- kb 150 g eper (konzerv, mirelit, friss)
- késhegynyi szódabikarbóna
- fél vanília rúd kikapart bele



Sütő kipakol, majd 180 fokra felcsavar. Amíg a sütő melegszik, Te összeállítod a tésztát. Tojás feltör, tálba önt, és cukorral habosra kever. Eztán hozzáöntöd az olvasztott kókuszzsírt, és összekevered. Már említettem, hogy ha nincs kókuszzsír, akkor jó a vaj is :).
Eztán jöhetnek a száraz hozzávalók, majd a legvégén a villával jól összetört eper. Összekevergéled, és kiporciózod a formákba.
Sütőbe vele. Ha van csillibilli minimuffin formád, akkor 10 perc, ha nincs, akkor kb 20 perc alatt, hőlégkevergetve készre sütöd.

Jelentem, az én igenfinnyás gyerekem ezt is imádta. Hurrá! Asszem az eperszezonban jó sokat fogok sütni belőle. Egyszer talán meg is kóstolhatom :D
Az illata nagyon frankó...de erős vagyok :D

Házi "szmájli", avagy mogyorókrémmel töltött amerikai palacsinta, proteinnel turbózva

     Ma nagyon termékeny kedvemben vagyok, ezért két zabos recepttel is megörvendeztetem az arra kíváncsiakat. Előre leszögezem, ez nem lesz teljes egészében az egészség szobra, ugyanis a nem szabad kimondani a nevét, de leírom, hogy nutella van benne. A nutella amolyan patásördög az egészségmániások szemében, nem úgy a gyerekekében. És mivel az én gyerekem sem különb a többinél, bezony érintette már a száját eme pirosszemű szörnyeteg, édesség köntösébe burkolózva.
A nagy, gazdaságos boltban lehet kapni a "szmájli" néven elhíresült, töltött palacsintát, amit egy időben imádott a gyerek. Időszakjai vannak, mint anyámnak a fogyókúrában. Egy hétig csak az kell neki, aztán hetekig hallani sem akar róla.
Gondolkoztam, hogy ha húst nem eszik, és gyakorlatilag a tej az egyetlen fehérjeforrása, mi a bánatost etessek meg vele, hogy azért a fehérjét is feltornásszuk picit. Akkor eszembe ötlött a proteines palacsinta recept, amivel már régóta szemezek. Proteinem márpedig van itthon dögivel, több ízben is.
És a csúnya, számomra teljesen tabu nutellából is van még itthon...csak keveset teszek bele alapon nekiestem a fehérjedús, rostban gazdag, ámde nutellával töltött palkóimnak.

A recept:
- 1 db tojás
- 2 dl tej
- 1 mk szódabikarbóna
- 1 adagolókanál proteinpor (jelen esetben 100% WPP csokis- mogyorókrémes)
- 2 ek nyírfacukor
- 3 ek teljes kiőrlésű tönköly liszt
- 2 ek aprószemű zabpehely
- nutella (keresztvetés)

Először is fogjuk a tojást, és jól elkeverjük kézi habverővel. Hozzá dobjuk a cukrot és a tejet. Keverjük, keverjük. Majd apránként összekeverjük a többi száraz hozzávalóval, végére hagyva a protein port. Amúgy a proteinport el is lehet hagyni. Nem kötelező, mielőtt még megdobáltok kakival. A végére egy sűrű masszát kell kapjunk. Ha kevés a liszt, szórj még hozzá, mert én megint csak érzésre csináltam.
Előkapjuk a palkósütőnket, rádobjuk a tűzre, majd mikor elég meleg, megkenjük kevéske kókuszzsírral.
Kanállal kis köröket halmozunk a sütőre, majd mikor az egyik fele már szinte kész, kiskanállal kevés nutellát dobunk a palkó tetejére...mindeközben sűrűn vetjük a kereszteket, és elmondunk 3 Miatyánkot, és 4 üdvözlégyet. Eztán a nutella tetjére ráöntünk annyi palacsintatésztát, hogy elfedje azt, de ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl sok. Ha ezzel megvónánk, akkor szépen megfordítjuk, és készre sütjük a másik felét is.

     Meg kell említenem, hogy a proteinpor teljesen természetes összetevőkből van összeállítva, és nem, nem koksz. Nem kell attól félni, hogy felpumpált kis lurkók fognak szaladgálni tőle a játszótéren. Azért arra figyeljünk, hogy a napi fehérjebevitelének a mennyisége ne haladja meg a megengedettet :).

Az ízéről szintén nem tudok nyilatkozni, de volt ki megkóstolja, és teljesen meg volt elégedve a végeredménnyel. Elmondása szerint akkor lesz a legtutibb, ha kihűl, és megszilárdul benne a nuti.

A végére pedig megjegyezném, ha kihagyod a nutellát, teljesen alakbarát lesz. De akár diabetikus lekvárral, házi pudinggal is helyettesítheted :)!

Almás- zabpelyhes minimuffin

     Először azzal kezdeném, hogy BOCSI :D. Az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, amire nincs mentségem. Na jó, igazából van mentségem, sok is, de most nem részletezném. Pedig imádok részletezni...egyszer meg is kaptam ezt a fejemhez :P.
Másodszor azért kérek elnézést, ha lesznek helyesírási hibák, elütések...a szerkesztőm mindent alá húz pirossal, így nem tűnik fel, ha valami nem jó. Arról nem is beszélve, hogy a laptopunk billentyűzete nem az igazi, így kimarad néha pár betű (az Ű-t vagy 5ször nyomom le, mire meglátom :S)...szal ez van.
Harmadszor jöjjön a minimuffinok története:
Gyerkőcöm egyre finnyásabb. A kezdeti mindent megeszik, ami egészséges kezd möghólni, és követel mindent amiben hemzseng a finomtott, és a transz. Én kezdetben lelkesen köeteltem a családtól, hogy ne sajnálják már meg annyira, ebédre nem való a tejbegríz...a pudnig sem...de melyik nagyszülő tud nemet mondani a síró tekintetnek? Na az enyémnek simán nemet mondanak, de az unokának nem, úgyhogy minden nap győzött az üres kalória.
Mostanság több időt tudok a gyerkőccel tölteni, és az ősz hajszálaim is tuti gyarapodtak (még jó, hogy festem), amit az étkeztetési cécónak köszönhetek. Úgyhogy felvettem a kesztyt, elfogadtam a kihívást, és bizony minden bolti cuccosnak lesütöm valahogy a fogkmélő verzióját, amit talán meg is eszik.
Voltunk vásárolni a nagyboltban, ott vettünk oyan minimuffin sütő kis csicsaszínű szilikonokat, hátha úgy megeszi ami benne sült. Mert ez a gyerek a pudingot is csak saját dobozából eszi meg..ha átrakom tálba, az már nem jóóóó...szóval jah...minimuffinforma, aminek rosszul vagyok a sznétől :D
     Kitaláltam, hogy ma muffint sütök. Az ízéről majd referál a család alapon, mert én még csak bele sem nyalok, hiszen nincs benne csirkerizsbrokkoli, érzésre raktam bele a dolgokat.
Előre kérem megint az elnézést, most semmi kalória és tápanyag nem fog feltüntetésre kerülni, mert nem volt rá időm. Amit garantálok az az alapanyagok minősége :)!

Tehát essünk neki a receptnek:

- 1 db tojás
- 1 ek kókuszzsír
- 2-3 ek teljeskiőrlésű tönköly liszt
- 2 ek aprószemű zabpehely
- 2 ek nyírfacukor
- 1 alma
- 1 kk őrölt fahéj
- késhegynyi szódabikarbóna



Először is kipakoljuk a sütőt, és nagyon gyorsan felnyomjuk 180 fokra. Miközben a sütő melegszik, Te összedobod a tésztát. Mindezt szintén nagyon gyorsan, mert nem látod a gyereket, és ha nem látod a gyereket, az hétszentség, hogy épp lebontja a házat.
A tojást habosra vered a cukkerral, majd hozzálöttyinted a felolvasztott kókuszzsírt. Ha nincs, jó a vaj is, egye fene, ne legyünk szigorúak, most a lényeg az egyemegagyerek. Beleöntöd a száraz hozzávalókat, elkevered, majd a végén belereszeled a megpucevált almádat is.
Ha ez megvan, akkor iziben belehalmozgatod a kis csillibilli szilikonkákba a tésztát, hogy nagyjából háromnegyedig legyen. Bevágod a sütőbe, és uccu a szobába, megnézni a romokat, amit a gyerek csinált, amíg Te a konyhában voltál.
Nagyjából 10 perc alatt hőlégkevergetéssel készre sütöd, ez idő alatt párszor kirohanhatsz megnézni. Kiszeded, meghűl, és próbálhatod megetetni vele a gyereket!

És most jöjjön a vára várt ízpróba:
Jelentem, a gyerek odáig volt a kis cuki muffinkáktól, és az ízéért is oda van. Nagy boldogan benyomott belőle hiretelen hármat :)!
Amit a gyerek kapott: finom muffin, HURRÁ!
Amit én kaptam: a gyerek megette a muffint, ráadásul így evett gyümölcsöt is, meg rostot is. HURRÁ!!

Szóval ha Te is hasonló cipőben jársz, de nincs időd órákat a konyhában álldogálni, ez a muffin gyors is, finom is, rostban is gazdag...SÜSSED MEG!
Ha nincs gyerek, akkor pedig normális muffinformákba öntve remek reggeli, vagy tízórai lehet belőle, nagyon hamar!

A KÖNYV

   Sziasztok sziasztok! 

Sajnos..vagy nem sajnos, mondjuk én pont örülök, hogy mostanában túlzottan el vagyok foglalva...na tehát, sajnos az elmúlt hónapok nem adták meg a lehetőséget arra, hogy a konyhában ragadjak új receptek elkészítésével. Természetesen a fejem töröm, ötletek vannak, de a megvalósításig még el kell jutni :)!

A már sokszor említett könyv elkészült, és én hosszas "gondolkodj, gondolkodj" után úgy gondoltam, vagyis döntöttem, hogy ha már időt fordítottam rá...na meg nem kevés energiát és hozzávalót :D, akkor én bizony nem fogom őrizgetni magamnak a gépen, hanem "ingyért" megosztom az érdeklődő szemekkel. Az "ingyértnek" van sok oka, ami nem számít...ugyebár :D!

És TÁDÁMMM!! Itt a könyv!!

Olvassátok bátran, TŐLEM, NEKTEK, SOK SOK SZERETTEL!! :)