Bárkiből lehet Segal!

2015. július 22., szerda

Említettem, hogy Zsófika beledobta magát a gyúrós életbe. Namármost, a mi kis városunk egy kibeba*ott FITNESSMETROPOLIS lett, és mára már 4 konditerem közül is lehet választani. Zsófika kiválasztotta a legkevésbé felszerelt, de ezért kevesebb taglétszámmal megáldottat, a városi sporiban. Na, a városban ez az egyetlen olyan terem, ahol a nők és a férfiak külön vannak rakva. Férfi nem mehet a nőibe, de nő mehet a férfiba. Első napomon bementem a nőibe. Elnézést az összes nőtől, de mentek Ti a fenébe. Jobban megbámuljátok a frissen érkezőket, mint a férfiak. Belépek...és bár gyúrási szándékkal érkeztem, átlósan megláttam egy elipszis trénert, és rávetettem magam. Amíg odatéptem, éreztem a hátamon a kocsonyás szemeket. Feldobtam magam rá, és szerencsére észrevettem mellettem, hogy az ördögtől származó futópadon dzsalt épp egy régi, még gimiből ismert ismerősöm. Kicsit elmutogatta, hogy mi merre mennyi, megköszöntem, és dzsaltunk tovább. Közben szememmel pásztáztam a gépeket, és rájöttem, hogy ez így nagyon sovány lesz. Hát hogy fogok én rúddal guggolni, ha még egy rúd sincs? A kézisúlyok..hát azok voltak, de hogy is mondjam...röhögve eldobom. Tárogatók...tudjuk, hogy hülyeség a lábainkat tárogatni...de az kettő is volt. Szóval hamar rájöttem, hogy ez nekem nem lesz jó, úgyhogy este megbeszéltem magammal, meg haverral aki fiú, tehát ő a fiúk közé ment, hogy másnap vele tartok.
Eljött a másnap. Bár meló után mentünk, nekem már reggel gyomoridegem volt, hogy bemegyek az oroszlánok közé, és ezek engem megesznek ott élve. Délután próbáltam összeszedni minden bátorságom, és próbáltam feltűnésmentesen beosonni haver mögött. Nem volt könnyű, lévén, hogy én egy közel 190 (mindig kihangsúlyozom, hogy csak 187) cm-es batár vagyok. De szerencsére csak köszöntünk egymásnak (köszöntek öcsém, a csajok közül szinte csak az ismerősöm köszönt vissza), és mindenki ment a dolgára. Nem stíröltek...mit stíröltek volna, az acélpopó projektem elején voltam csak...nem szóltak be...mit szóltak volna be, az összesnél magasabb és nagyobb voltam...úgyhogy kellemesen eltelt az idő. Aztán persze a lépcsőn úgy kellett lecsorognom, mint siklókígyónak a tóba, de túléltem.
Aztán teltek múltak a hetek, hónapok. Munkám megszűnt, úgyhogy úgy láttam megfelelőnek, ha én az edzéseimet délelőtt lerendezem. Egyedül voltam...ÖCSÉM!!!EGYEDÜL. Mentem is húzódzkodni, mert az nekem még retek cikis. Mit ne mondjak, nem vagyok egy májer belőle :D.
Aztán egyszer csak megjelent Segal. KÉTSZER! Két nálam idősebb fazon. Pár fejjel alacsonyabbak, de úgy ki voltak pattintva, hogy a délutáni eresztés jelenthet nekik. Az egyik még kopasz is, ez növelete a félelemfaktort. Látszott, hogy na ezek nem sz*rral gurigáznak. Köszöntünk egymásnak, majd próbáltam feltűnésmentesen végezni a dolgom. A feltűnésmentességről még annyit, hogy az nekem sosem ment. Én olyankor vagy nekimegyek valaminek, vagy átesek valamin, vagy feldöntök valamit...tehát nem vagyok épp valami feltűnésmentes. Pár napig eldolgozgattunk egymás mellett némán, majd az egyik Segal hozzámszólt. Én annyira megijedtem, hogy kiszaladt a számból egy "jujjba*meg". Röhög, kérdez, én válaszol, majd dolgozunk tovább. Később én épp hátsóvállaztam egy gépen, mikor odajön hozzám másik Segal, és megkérdezi, hogy csinálhatja e velem. Erre Zsófika azt mondja, hogy természetesen. Ahhaa..a nagy daleszt. Zsófika megint megijedt, és jött a "jujjba*meg". Rendesen fostam a két tagtól. Járt még le egy másik, nálam fiatalabb srác is. Alacsonyka, nem olyan medvehangú, ámbár azért kigyúrt srác, akitől nem féltem. Vele néha elcsevegtem, de amint jöttek Segalék, elkukultam. Velük akkor beszélek, ha kérdeznek..tőmondatokban...félelmetesek na :D.
(Megjegyzem, minap lejött Conan a barbár. Öcsém, óriási embert képzelj el. Nálam egy fejjel nagyobbat. Lejött, körbejárt mint egy fújtató bika. Odament skachoz,ránéz...odajön hozzám, rámnéz. Remegett skac, remegett Zsófi...egyenként ránézett az összes súlyra..remegtek a súlyok...majd távozott. Nem láttuk többé. Eltűnt a sötét folyósón...lehet felfedezték)
Aztán olyan két hete egy kissrác úgy döntött, hogy nyár lévén csinál magának strandformát. 2-3 év múlva sikerülhet is neki. Magas, és nagyon vékony. És nagyon gyerek. De az a lefektetenéd, adnál neki kakaót, és énekelnél amíg elalszik tipusú. Szóval kissrác jön, köszönünk, padra leül, begörnyed, könyök a térdre, és elkezd "bicepszezni". Rendesen féltettem, hogy tőből kiszakad a kis karja, és a terem végében landol. Mikor végeztem a sorozatokkal (nem, nem Esmeralda-t néztem), fogtam a kis cumómat, és megindultam a női részlegre aerobozni. Köszönök kissrácnak, és láttam a szemében a félelmet. Azt a félelmet, amit az én szememben látott Segal és Segal. És akkor rájöttem:
EGY KIB*SZOTT SEGAL LETTEM!!!!!!

1 megjegyzés:

sz.marika írta...

Nem ér 40 fokban röhögtetni :-)
Amúgy meg ezzel az írással (is) sokra viheted. :-)

Hű, nem gondoltam, hogy ennyire belemerültél, ennyire "segalosan" :-)
Nekem majdnem volt egy ilyen fajta vejem, versenyre építkezett:-) ahogy "szoktak", de bizony nem messzire jutott volna, ha netán egy harapós kutya megkergeti :-) Azt akarom ebből kihozni, hogy erő=nulla. Ha kapálgatta volna a borsót, nem csak ette volna :-) esetleg maga fogta volna meg a pipit a melléért ( a tollasat :-) erősebb is lehetett volna ( nem ez volt a cél,de arra jó példa, hogy nem kell félni a segaloktól :-) Zsófika félkézzel lecsapja :-)

Azért remélem guruné se támpont, főleg nem célkitűzés :-) (ahogy a következőkből kiderült a guru sem-szénhidrát téma-)

Maradj csinos, karcsú, erős, de "igazi" nő. A TV nézőknek biztos jobban bejön majd, mint a túlfejlesztett, műanyagalkatrészes :-)
papannick

Megjegyzés küldése

ZABirodalom Copyright © 2013