Óda a csokihoz!

Ó, te szentséges csoki, kiben ott rejtőzik a mogyi! Egész nap csak terád gondolok, s én ez miatt igencsak fortyogok. Tudja Zsófi, hiszen pohos, hogy csokit enni nem túl okos. Ahányszor csokit eszik, a zsírsejtje cseperedik. Cseperedik, szép nagyra nő, így lesz zsírból önálló nő. Átveszi felettem az uralmat, s kereshetem csokiban a nyugalmam. De mint tudjuk a csoki egy gonosz teremtmény, hogy mennyire, arról súlyban mutatható ki az eredmény. A patásördög ötlete volt az biza, mikor azon agyalt, hogyan keserítse meg a nő életét a ruha. Mert a ruha alapból egy jó dolog, de a csokival kombinálva sok gondot okozott. Ezért Zsófi életéből iktatta a csokit, s tudott venni sok szép, s csinos rucit. De mint említettem minap, a stressz étvágyamra kihat. S mivel idegemet étellel foltozom, a csokira ma sokat gondolok.  Rucijaim mennek össze szépen, s utálom már tükörben a képem. Persze hazug lenne mostan az az állítás, hogy alakom a csokitól lett bárlistás. Nagy ellensége még bizony a tészta, melyet mostanság nem vált fel a répa. De ebbe nem fogok bele törődni, s egyszer testemet a diétával tovább fogom gyötörni!!