Óda a csokihoz!

Ó, te szentséges csoki, kiben ott rejtőzik a mogyi! Egész nap csak terád gondolok, s én ez miatt igencsak fortyogok. Tudja Zsófi, hiszen pohos, hogy csokit enni nem túl okos. Ahányszor csokit eszik, a zsírsejtje cseperedik. Cseperedik, szép nagyra nő, így lesz zsírból önálló nő. Átveszi felettem az uralmat, s kereshetem csokiban a nyugalmam. De mint tudjuk a csoki egy gonosz teremtmény, hogy mennyire, arról súlyban mutatható ki az eredmény. A patásördög ötlete volt az biza, mikor azon agyalt, hogyan keserítse meg a nő életét a ruha. Mert a ruha alapból egy jó dolog, de a csokival kombinálva sok gondot okozott. Ezért Zsófi életéből iktatta a csokit, s tudott venni sok szép, s csinos rucit. De mint említettem minap, a stressz étvágyamra kihat. S mivel idegemet étellel foltozom, a csokira ma sokat gondolok.  Rucijaim mennek össze szépen, s utálom már tükörben a képem. Persze hazug lenne mostan az az állítás, hogy alakom a csokitól lett bárlistás. Nagy ellensége még bizony a tészta, melyet mostanság nem vált fel a répa. De ebbe nem fogok bele törődni, s egyszer testemet a diétával tovább fogom gyötörni!!

Zsófi és a terrorista este....

Talán már említettem volt férjem kedvenc, a fogyókúrámmal kapcsolatos mondatát, miszerint "a fogyókúrázó Zsófi és a terrorista közt az a különbség, hogy a terroristával lehet tárgyalni"...Namármost, nekem meggyőződésem volt, hogy barokkos túlzásokba esik mikor szerinte idegállapotba kerülök ha éhes vagyok. Aztán ezt valahogy többen is megerősítették...nem tartom magam egy hülye embernek, így hát elgondolkoztam a dolgon...és igazuk van...de ennyi...ettől még életem a fogyókúra...
Na nem mostanában...jelentem, jelenleg a végkimerülés okozta fáradtságevés fázisában tocsogok, ami nyaranta rendszeresen rám szokott törni. Képtelen vagyok bárminemű megszorítást bevinni az étrendembe, amit a munkahelyi stressznek és a kialvatlanságnak tudok be. De nem gáááz, azzal nyugtatom magam, hogy saját tapasztalatot gyűjtök arról, hogy valóban többet eszik az ember stressz, és fáradtság idején. Bár ennek lassan vége lehetne, mert megzavarodok...jelenleg azon töprengek, hogy visszatérek a kalóriaszámolgatás intézményéhez...sok éves szenvedéseim tapasztalatából mondom, hogy még mindig az volt SZÁMOMRA a legjobb, egészen addig amíg a kalóriahippik nem hitették el velem, hogy bármi mehet, ha belefér a keretbe..nem mehet bármi...
Szervizben az autóm..megint..szóval a mitsütszkisszűcs ami belefér a keretbe projekt fizuig minimum jegelve, utána meg kitalálok valamit ami nekem és a környezetemnek is megfelel :D