Szénhidráttöltés mesterfokon!Azaz hogyan NE csináld!

Mostanában az van, hogy Zsófika alacsony szénhidráttal küzd az ádáz zsír ellen. Eddig nyerésre állok, bár bevallom férfiasan, az első két hétben idegállapotból idegállapotba kerültem, míg megszoktam a szitut. De jobban csípem mint a sablonos testéptő diétát. Olvastam sok mindent régebben is a ketózisról, és szimpi volt, hát nem sietek sehová, kiróbálom alapon neki vágtam.
Reggel 100 gr csökketett szénhidráttartalmú cipó (össz 6 g szénhidrát így), és a nap többi részben már csak hús és zöldség. Minimális tejtermék, és semmi gyümölcs.
Kemény két hét volt, többször megremegett a frissen beszerzett erkölcsi bizonyítványom az eddig stabil lábain, de én is, és környezetem is túl élte a szitut. Ma már elmondhatom, hogy energiától duzzadok, és lement a víz is,amit eddig a szénhidrátok tartottak!
Pénteken történt, hogy hirtelen ötlettől vezérelve arany kollegámmal nekivágtunk a helyi életnek...néha ki kell ereszteni a fáradt gőzt..ugyebár. Gőz az meg volt a héten rendesen. Kicsiny városunkban nagy divat lett a karaoke. Mondjuk nem igen értem, hogy néhányak hogy veszik a bátorságot...de veszik. Én nem éneklek...nem táncolok. Persze mikor részeg srác nekilátott a Baby one more time-ot énekelni, én sem bírtam magammal, oda kellett rohanjak a színpadhoz, és jelenlétemmel támogattam szánalmas próbálkozását a Világhír felé. Asszem nem jött össze neki....
De a lényegre térve. A ketogén diéta nagy pontja a szénhidrát visszatöltés. Úgy döntöttem, hogy én ezt EGY pohár száraz vörössel fogom megoldani. Tudom, most a testépítő társadalom meg akar dobálni kakival...de a testépítő társadalom nem olvassa ezt a blogot..HÁHÁÁÁÁ!!!
Viszont rá kellett jöjjek, hogy nem is vagyok én akkora hülye..már ami a szénhidráttöltős taktikámat illette. Ugyanis aznap nem csak az én fejemben jött az istei szikra! Az este folyamán szememmel megpillantottam apró termetű, de nagyon kigyúrt embertársamat. Táncolgatott a maga robotikusan szánalmas mozgásával, de senkit nem ítélünk el azért, mert valamihez nincsen tehetsége. Kb fél óra leforgása alatt sikerült annyira feltöltenie a kiürült glikogénraktárait, hogy mire észbe kaptam, már édesdeden szundikált az asztalunknál. Persze mint minden jóravaló magyar államporgár, másodmagammal megpróbáltuk felébreszteni. Nem túl drasztikusan, meg ne ijedjen, csupán a kezébe helyeztünk néhány, az asztalon figyelő tárgyat...de szeme se rezzent. Tudom..gyerekes...de én is épp töltöttem a kiürült glikogénraktáraimat.
Tehát amit főhősünk...és semmiképpen sem saját...bőrén megtapasztaltam, hogy diéta alatt alkohollal nem töltünk szénhidrátot. Az alkohol amúgy is a sokszor emlegetett patsördög találmánya...KERÜLNI KELL! :)

Igazságot a férfiaknak, avagy még mindig nem értem a nőket!

Tegnap volt az uccsó edzésem a héten. Mióta állástalan anyuka vagyok, szeretem reggel letudni az edzést. Ennek leginkább az az oka, mert olyankor nagyon kevesen vannak. Reggel belépsz a terembe, és a friss illat csap meg. Nagyon meleg levegő, de friss.
Tegnap reggel viszont vissza kellett vigyem arany gyerekemet a dokinénihez, úgyhogy maradt a késő délután, mikor apa hazaérkezett a dolgozóból.
A pénteket egy keményebb láb edzéssel kezdem. Beslattyogtam a lábazóba, ami a hőelosztóban van...a HŐELOSZTÓBAN!!!Na mindegy...szal belépek, és ahogy beléptem, elöntött a víz. Irdatlan meleg, és bár az összes két ablak nyitva, de mivel az el van takarva kívülről egy fémdesign-al, így levegő semmi. Nem baj, kemény vagyok mint a fagyott lóláb, megcsináltam...közben többször az ájulás kerülgetett, és reménykedtem, hogy ha kidőlök, megtalálnak. Végre végeztem, ezért boldogan szökdécseltem át a másik terembe, ami jóval nagyobb, és az ablak is több...ámbár ezt is takarják azok a rettenetek.
Belépek, és nem csupán arcon vág, de ledönt a lábamról, és a testemen ugrál a masszív izzadtságszag. Na nem akármilyen izadtságszag volt ez kérem szépen...az állot melegben, levegőtlen szobában érlelt, szemcsípős, torokelszorítós izzadtságszag....szentségeltem egy párat..de csak magamban, mert nem akartam, hogy abból a levegőből a kelleténél több is bejusson a számba.
A gyakorlat végzése közben azon tűnődtem, hogy bezzeg a női részlegen (említtem, hogy én a férfaiknak kitalált terembe járok súlyzózni) két ventilátor is van, ami bezzeg járatja a levegőt..legalább...
Bár aztán az is eszembe jutott, hogy hiába jár le nagyon kevés nő mostanság edzeni, általában mindig akad egy, aki elkezd dzsalni a futópadon, és mindkét ventillátort maga felé fordtja, de úgy, hogy közben lebeg a pofája, mint egyszerű gyereknek a hullámvasúton.
Végre letudtam az erősítést, a ventilátorral a lelki szemeim előtt nekiindultam a női terembe aerobozni. Belépek...egy nő...két ventillátor...lebegő száj. De jó arc volt, szólt, hogy az egyiket vigyem el magamnak. Zsófika boldog lesz, elfogadja a lehetőséget, ha már végre egy jó arc nő, mert ez itt nem szokás, itt nem közösködnek. Magam felé fordítottam, és elkezdtem a 40 perces elipszisemet.
Nagyban dzsalok, mikor jött egy kicsit idősebb lúvnya, és feldobta magát a másik futópadra. Énhősöm aztán befejezte mellettem, és lekapcsolta a ventilátorát. MONDOM LEKAPCSOLTA!!! Egyszer csak futópados lúvnya lepattan, és KÉRDEZÉS NÉLKÜL megszabadtott engem attól a ventilátortól, ami az én arcomat lebegtette. Hát nyikkanni nem tudtam a meglepetéstől..aztán én amúgy is konfliktuskerülő vagyok, csak akkor nagy a pofám, ha nagyon muszáj, úgyhogy gondoltam, nem baj b*zdmeg, megoldom, valahogy megszerzem magamnak a lekapcsoltat. Persze úgy, hogy nem hagyom abba az aerobot, mert akkor kezdhetném előről, és annyira nem vagyok lelkes. Szal sikerült elérnem a ventit, és magam mellé dobni. De akkor ült ki a pánik a fejemre igazán, mikor szembesültem azzal, hogy bizony be is kell kapcsoljam, a bekapcsoláshoz meg le kell hajoljak, és a fejemnél az elipszis tréner karjai fognak kalimpálni. Már láttam, ahogy kék zöld foltokkal a halántékomon állítok haza, és magyarázzam meg, hogy csak bekapcsoltam egy ventilátort.
Végül 5-6 fülönverés árán sikerült bekapcsoljam, de nem voltam boldog.
Aztán jött a szokásos...dolgom végeztével jó hangosan elköszöntem a ventillátorlopó asszonytól, de a füle botját sem. Mivel megnéztem a füle lyukát...és az üres volt, nem hallgatott zenéz...konstatáltam, hogy ez is csak egy tipikus nő, akikiket én KÉPTELEN VAGYOK MEGÉRTENI!
Szal igazságot..és VENTILÁTORT a férfiaknak. Ők nem vesznek el tőled semmit, amit láthatóan használsz...és KÖSZÖNNEK B*ZMEG, KÖSZÖNNEK!!!

A fogyókúra felzabálja a nők agyát!

Amióta Világ a Világ, a nők le akarnak fogyni. Ez ugye stimm. Ennek érdekében képesek mindenféle baromságot magukba tömni, és magukra kenni csak azért mert egyszer egy majom azt mondta, hogy fogyaszt. Észérvek nem kellenek ellene, mert az a jó, mert egy ismert fószer szerint az a jó.
Igazából én jó magasról teszek rá, hogy szellemileg alultáplált nőtársam mivel rombolja a szervezetét, amíg nem próbál meggyőzni engem arról, hogy nekem is ezt kellene tennem. Én hülye vagyok természetesen, mert egyoldalúan táplálkozom...hiszen nem lehet állandóan csirkét rizst meg brokkolit enni :D. De csak csendben...mondom csendben tűröm, és már feladtam, hogy megértessem a félidiótával, hogy ez nem egyoldlú....max egyhangú.
Történt ma, hogy a Nemzet táplálkozásguruja került szóba. Megemlítettem, hogy lássuk azért a fától az erdőt, és lehet élni az ő meglátása nélkül is. Hiszen "Isten" előtt is volt élet...és fogyás is.
Elő is került egy vad amazon, és lehadzsimézett szóban, hogy emberünknek orvosok, kutatók, űrhajósok, ufonauták és Mr. Krumpli áll a háta mögött, és így meg úgy be van bizonyítva...persze mondanom sem kell, hogy elpattant az agyam.
Értem én, hogy főhősünk elhiszi, hogy amit említett gurunk állít, az a megoldás mindenre. Azt is felejtsük el, hogy csak a kórosan elhízott embereket tudja látványosan fogyásra bírni, mert hát valljuk be őszintén, hogy kevesebb súlyfeleslegnél annyira már nem játszik a libamáj. Mindenki úgy diétázik ahogy akar. LE TO JOM!
De ha nekem van egy véleményem, azt finoman megfogalmazom, mindig jön egy lediétázottagyú nő, aki azt gondolja, hogy ölre kell menni szent gurujának védelmében.  Jelentem, NEM KELL! Elég nagyfiú ahhoz, hogy megvédje magát. Ha nem ő, majd az ügyvédei megvédik, én meg fizetem a büntit..zabban.

Zárásként:
Egyetek elegendő szénhidrátot, mert ha nem kapja meg az agyatok, akkor hülyék lesztek, hülyeséget beszéltek, és azon kapjátok magatokat, hogy senki nem akar a társaságotokban lenni. (Ketogén diétát követő népség kivétel, de ugyebár átlag háziasszony arra képtelen, mert az kimarad náluk, hogy szénhidrátfeltöltés...:D )

Bárkiből lehet Segal!

Említettem, hogy Zsófika beledobta magát a gyúrós életbe. Namármost, a mi kis városunk egy kibeba*ott FITNESSMETROPOLIS lett, és mára már 4 konditerem közül is lehet választani. Zsófika kiválasztotta a legkevésbé felszerelt, de ezért kevesebb taglétszámmal megáldottat, a városi sporiban. Na, a városban ez az egyetlen olyan terem, ahol a nők és a férfiak külön vannak rakva. Férfi nem mehet a nőibe, de nő mehet a férfiba. Első napomon bementem a nőibe. Elnézést az összes nőtől, de mentek Ti a fenébe. Jobban megbámuljátok a frissen érkezőket, mint a férfiak. Belépek...és bár gyúrási szándékkal érkeztem, átlósan megláttam egy elipszis trénert, és rávetettem magam. Amíg odatéptem, éreztem a hátamon a kocsonyás szemeket. Feldobtam magam rá, és szerencsére észrevettem mellettem, hogy az ördögtől származó futópadon dzsalt épp egy régi, még gimiből ismert ismerősöm. Kicsit elmutogatta, hogy mi merre mennyi, megköszöntem, és dzsaltunk tovább. Közben szememmel pásztáztam a gépeket, és rájöttem, hogy ez így nagyon sovány lesz. Hát hogy fogok én rúddal guggolni, ha még egy rúd sincs? A kézisúlyok..hát azok voltak, de hogy is mondjam...röhögve eldobom. Tárogatók...tudjuk, hogy hülyeség a lábainkat tárogatni...de az kettő is volt. Szóval hamar rájöttem, hogy ez nekem nem lesz jó, úgyhogy este megbeszéltem magammal, meg haverral aki fiú, tehát ő a fiúk közé ment, hogy másnap vele tartok.
Eljött a másnap. Bár meló után mentünk, nekem már reggel gyomoridegem volt, hogy bemegyek az oroszlánok közé, és ezek engem megesznek ott élve. Délután próbáltam összeszedni minden bátorságom, és próbáltam feltűnésmentesen beosonni haver mögött. Nem volt könnyű, lévén, hogy én egy közel 190 (mindig kihangsúlyozom, hogy csak 187) cm-es batár vagyok. De szerencsére csak köszöntünk egymásnak (köszöntek öcsém, a csajok közül szinte csak az ismerősöm köszönt vissza), és mindenki ment a dolgára. Nem stíröltek...mit stíröltek volna, az acélpopó projektem elején voltam csak...nem szóltak be...mit szóltak volna be, az összesnél magasabb és nagyobb voltam...úgyhogy kellemesen eltelt az idő. Aztán persze a lépcsőn úgy kellett lecsorognom, mint siklókígyónak a tóba, de túléltem.
Aztán teltek múltak a hetek, hónapok. Munkám megszűnt, úgyhogy úgy láttam megfelelőnek, ha én az edzéseimet délelőtt lerendezem. Egyedül voltam...ÖCSÉM!!!EGYEDÜL. Mentem is húzódzkodni, mert az nekem még retek cikis. Mit ne mondjak, nem vagyok egy májer belőle :D.
Aztán egyszer csak megjelent Segal. KÉTSZER! Két nálam idősebb fazon. Pár fejjel alacsonyabbak, de úgy ki voltak pattintva, hogy a délutáni eresztés jelenthet nekik. Az egyik még kopasz is, ez növelete a félelemfaktort. Látszott, hogy na ezek nem sz*rral gurigáznak. Köszöntünk egymásnak, majd próbáltam feltűnésmentesen végezni a dolgom. A feltűnésmentességről még annyit, hogy az nekem sosem ment. Én olyankor vagy nekimegyek valaminek, vagy átesek valamin, vagy feldöntök valamit...tehát nem vagyok épp valami feltűnésmentes. Pár napig eldolgozgattunk egymás mellett némán, majd az egyik Segal hozzámszólt. Én annyira megijedtem, hogy kiszaladt a számból egy "jujjba*meg". Röhög, kérdez, én válaszol, majd dolgozunk tovább. Később én épp hátsóvállaztam egy gépen, mikor odajön hozzám másik Segal, és megkérdezi, hogy csinálhatja e velem. Erre Zsófika azt mondja, hogy természetesen. Ahhaa..a nagy daleszt. Zsófika megint megijedt, és jött a "jujjba*meg". Rendesen fostam a két tagtól. Járt még le egy másik, nálam fiatalabb srác is. Alacsonyka, nem olyan medvehangú, ámbár azért kigyúrt srác, akitől nem féltem. Vele néha elcsevegtem, de amint jöttek Segalék, elkukultam. Velük akkor beszélek, ha kérdeznek..tőmondatokban...félelmetesek na :D.
(Megjegyzem, minap lejött Conan a barbár. Öcsém, óriási embert képzelj el. Nálam egy fejjel nagyobbat. Lejött, körbejárt mint egy fújtató bika. Odament skachoz,ránéz...odajön hozzám, rámnéz. Remegett skac, remegett Zsófi...egyenként ránézett az összes súlyra..remegtek a súlyok...majd távozott. Nem láttuk többé. Eltűnt a sötét folyósón...lehet felfedezték)
Aztán olyan két hete egy kissrác úgy döntött, hogy nyár lévén csinál magának strandformát. 2-3 év múlva sikerülhet is neki. Magas, és nagyon vékony. És nagyon gyerek. De az a lefektetenéd, adnál neki kakaót, és énekelnél amíg elalszik tipusú. Szóval kissrác jön, köszönünk, padra leül, begörnyed, könyök a térdre, és elkezd "bicepszezni". Rendesen féltettem, hogy tőből kiszakad a kis karja, és a terem végében landol. Mikor végeztem a sorozatokkal (nem, nem Esmeralda-t néztem), fogtam a kis cumómat, és megindultam a női részlegre aerobozni. Köszönök kissrácnak, és láttam a szemében a félelmet. Azt a félelmet, amit az én szememben látott Segal és Segal. És akkor rájöttem:

EGY KIB*SZOTT SEGAL LETTEM!!!!!!

Profilváltás

     Sziasztok sziasztok! Az utóbbi hetekben...ne szépítsem, hónapokban :D...nem igen jelentkeztem az új receptekkel. Annyi mindent csinálok, hogy azt a maradék időmet nem szeretném elvenni a családtól azzal, hogy új recepteket próbálgatok a konyhában. Ráadásul meg sem kóstolhatom. Úgy meg nem főzünk valami újat, hogy nem kóstoljuk meg, hiszen ha kiderül róla, hogy sz*r, dobhatom ki. Legutóbb pont így jártam. Mondjuk az én kajámmal, de a lényegen nem változtat..sz*r lett. Szóval sz úgy volt, hogy megfőztem magamnak előre 4 napra. Jó nagy vajlingnyi rizses csirkemelles cukkíni. Jól hangzik, igaz?? Minden összetevőjét imádom. Ám a végeredmény olyan iszonyatosan íztelen és túlfőtt lett (este főztem, reggelre minden széjjel mállott), hogy a második napon már majdnem sírtam, hogy még két napig ezt kell ennem. Szerencsére férjem megkönyörült rajtam, és közölte, hogy oda adhatjuk a kutyáknak. Ó, hát mondom az nagyon faintos lesz, hát a kutyák imádják a házi kosztot. Két kutya szépen meg is kapta. Imádják a hasukat. Boci, a német dog, neki esett, és levegővétel nélkül beküldte. Ez nem meglepő, egyszer a tálat is el fogja tűntetni, annyira beles. De Mafla..na Mafla igazi urinő, ő normál tempóban eszeget. Kaját megkap, boldogan beleharap, majd megáll, és ránéz emberre..azzal a tipikus "ezt most komolyan gondolod?" nézéssel. Végül megette, de nem volt boldog...hiányzott a szokásos, evés közben farokcsóválás.
Úgyhogy receptek most egy ideig nem lesznek, ha mégis, majd időben szólok.
De tervezem videóra vinni az eddigi recepteket. Ez az ötlet onnan jött, hogy ...elmesélem Noétól :D:
Van a mi városunkban egy kis TV csatorna. Semmi extra, leginkább helyi történések. A neten néha visszanézem a műsort, és akkor bukkantam rá, hogy ezeknek biza főzőműsora is van. Bakker, rendesen sokkolt a látvány. Az egy dolog, hogy a menyecske nem az a kameraérett személy...de a zene...hát azt a zenét amit alá nyomnak azt öcsém utoljára Te az NDK-s, alánarrált pornófilmekben hallottad utoljára. Én nem hallottam, nekem azt úgy mesélték kérlek :D. Szóval helyi TV-hez képest is színvonalon aluli, arról ne is beszéljünk, hogy minden hülye...de legalábbis minden olyan háziasszony, aki azt a műsort nézi, tud tökfőzeléket főzni. Ezen én annyira kiborultam, hogy a facsémat telinyomtam a "Főzőműsort Zsófikának" kampányommal. Már már annyira kampányoltam, hogy nekem égett tőle a pofám...persze mondanom sem kell, hogy Zsófika még mindig nem kapott főzőműsort. De nyugi van, majd én szerzek egyet magamnak. Már csak kamera, és konyha kell hozzá. Ugyanis se kamerám, se konyhám. Jó...konyhám van, csak az akkora, hogy ha véletlen elesek benne, még rendesen el sem tudok feküdni, annyira keskeny. Szóval kamerázásra alkalmatlan. De no para, megoldom én ezt is. Idővel. És én akkor megcsinálom a ZABirodalom videót is, és lefőzöm nektek a recepteket...ne mondjátok már, hogy ezt nehéz megcsinálni, neki sem álltok.
Tehát profilt váltok...Zsófika főzőműsorra gyúr!!!
Szó szerint!
Zsofika nagyon sokat gyúr. Meg aerobozik. Mert jól kell kinézni. Nincsen rosszabb, mint nagy test a kis konyhában. Persze kaptam már kritikát, hogy mindent a gyúrás elé teszek. Erre van egy szép magyar szó..előre elnézést érte: LÓFASZT! Azért, mert nem nyomom le az ismerőseim torkán a magánéletem képekben illusztrálva a közösségi oldalamon, attól én még szeretem a családomat. És az időmet is a családommal töltöm. Az, hogy én heti 5 alkalommal 1-2 órát magammal, és csak magammal foglalkozom...hát az L'oreal, és megérdemlem. Ha ettől leszek szaranya..hát akkor vállalom, szaranya vagyok. De mikor látom ZsírosMancit futni a három-négy pulya után, melltartó nélkül, kőművesdekoltázzsal...hát köszönöm szépen, abból én nem kérek. Nem fogom a küllememmel égetni a gyereket az oviban :D. Kiröhögik...könyörtelenül kiröhögik azt a gyereket a háta mögött, akinek a muterja hóna alól térdig fut a zsírfolt. Persze ha neki úgy kényelmes, ám legyen. De nekem ne szóljon be senki csak azért, mert nem állok be a sorba. Mellesleg ha én dögös vagyok, kevesebb az eshetőség, hogy emberem lecserél egy új verdára. Esetleg a régi mellé szerez be egy újat sutyiba. Háhhh!
Egyenlőre legyen ez a végszó.
Jövök még!
Nem receptekkel, de jövök még :)!

Lasagne muffin

     Igen igen, jól látod. Lasagne ízű muffin :)! Mint már többször említettem, arany gyerekem nem igen eszi meg a húst. A főtt ételt is úgy kell belekönyörögni, nem sok sikerrel. Viszont a sütikért él hal, amitől én konkrét hülyét kapok. Ezért tegnap már eljátszottam a gondolattal, hogy muffinba kellene rejtenem a gyerkőc ebédjét. Ez a gondolat nekem nagyon tetszett, meg voltam magammal elégedve :). Ma reggel pedig bevillant, hogy a lasagne milyen finom már, és mennyire hiányzik a jó kis bolognai íze. Úgyhogy a fejembe vettem, hogy bár én nem ehetek belőle, de a családnak bezony muffinba öntöm az olaszok eme méltán híres csodáját. Mondom ha a gyereknek nem is jön be, majd az ember elhordja ebédre :).
Minő mák, hogy ma bár vasárnap van, de a gazdaságos bolt pont nyitva volt, úgyhogy amíg én a függönyöket mostam, meg az ablakot puceváltam, addig elkergettem a családot hozzávalókért.

Hozzávalók:

Tészta:
- 500 g darálthús
- 400 g sűrtett paradicsom
- 1 db répa
- 1 fej hagyma
- fokhagyma
- só, bors
- petrezselyem
- bazsalikom
- őrölt pirospaprika
- 2 db tojás
- 400 g teljeskiőrlésű tönköly liszt
- 100 g aprószemű zabpehely
- 1 kk szódabikarbóna
- 1 dl víz
- kókuszzsír

Besamel:
- 1 ek teljes kiőrlésű tönköly liszt
- 2 dl tej
- 20 g parmezán sajt
- só, bors

- parmezán a tetejére



A recept:

     No tehát, végy elő egy laposperemű edényalkalmatosságot..őőő..SERPENYŐT :D. Olvasszad fel benne a kókuszzsírt, majd pirítsad üvegesre az apróra kockázott hagymát. Míg a hagyma pirul, reszeld rá a répát, fokhagymát, és pirítsad tovább. Ha késznek találod a pirományodat, dobjad hozzá a darálthúst. Ez lehet coca, marha, pulyka...eldöntöd. Én coca-marhát kértem, de nem volt a boltban, így coca lett. Pirítod tovább a hússal, majd sózod (kicsit jobban sózz a tészta miatt), borsozod, rádobod a fűszereket és a sűrtett paradicsomot. Jól átkevered, és 10-15 percet lassú lángon főzöd.
Amíg a bolognai szósz készül, addig odadobod a besamel.
Kevés kókuszzsíron megpirítod a lisztet, majd apránként felöntöd tejjel, kevered mint őrült, és figyelsz, hogy csomómentes legyen. Sózod, borsozod, majd mikor kezd sűrűsödni hozzáöntöd a reszelt parmezánt. Annyit szórsz bele, amennyit jónak látsz. Amúgy egyéb sajt is teljesen megfelelő, csak volt itthon..eksönös volt a lidliben.. :). Elkevered, leveszed a tűzről, és hűlni hagyod.
Ha a bolognai elkészült, azt is leveszed a tűzről és félrerakod hűlni.
Amíg minden hűl, feltekered a sütőt 200 fokra, és elkészíted a tészta alapját.
Felversz két tojást, és hozzáöntöd a zabpelyhet. Elkevered, majd belezluttyantod a vizet. Kb a liszt felét is belekevered, majd jöhet a félig meddig kihlt, de semmiképp nem forró bolognai szósz. Összedolgozod, majd hozzáöntöd a többi lisztet is. Ha túl sűrűnek találod a tésztát, akkor kevés vízzel higítsad azt.
Tészta elkészült, előkapod a muffin formákat.
Elküldtem embert kis muffin formákért, mert csak egy van, az meg nem elég...de csak közepesben volt színes...na mindegy, teszünk egy próbát.
A formákat kb. félig megtöltöd tésztával, majd a mutatóujjaddal egy lyukat fúrsz a tésztába. A lyukba beletöltöd kiskanál segítségével a besamellt, és ennek a tetejére is halmozol annyi tésztát, hogy ellepje a mártásodat. Ha az összes formát íly módon megtöltötted, a tetejét megszórod reszelt parmezánnal, és kb 15 percre a sütőbe dobod. Hőlégkevergetéssel..meg alsó felső sütéssel...vagy ahogy otthon szoktad :). Ha nagyobbak a formák, kicsit több idő kell neki, de sasoljad.
Ha elkészült vársz egy picit, hogy ne égesse le a gigádat, majd boldog fejjel elfogyasztod.

És jöjjön a medve, vagyis az ízpróba. Ember türelmetlen volt, és besamellel leforrázta gigáját, viszont imádta muffinokat.
Gyerekkel már nem volt ilyen egyszerű dolgom. Azt mondta, hogy finom, meg is evett egy felet, viszont mivel nem minmuffin volt, így nem volt boldog, hogy túl nagyra kell nyitni a száját...bakker...
Konklúzió:
Az íz tökéletes, a forma csodás...csak a méret nem az én gyerekem barátja. Legközelebb kisebbeket gyártok, és lesz nagy öröm.
Megjegyzem olyan guszta, hogy most megremegett a térdem, hogy nem kóstolhatom meg :(....kemény vagyok mint a bikaboka, kibírom :D Szerencsére olyan jó lett, hogy hamar el fog fogyni, nem kísért sokáig :D

Epres- zabpelyhes minimuffin

     Mi tagadás, teljesen megtáltosodtam, már ami a sütögetést illeti. Kiváltképp dícséretre méltó cselekedet, tudniillik én egy ideje fix, testépítőtiszta étrenden vagyok, ami nem engedi az ehhez hasonló finomságokat. Viszont a gyerkőc nem testépít, de még csak nem is szálkásít, úgyhogy mindent érte, én meg sütök...könnyes szemmel, de sütök :D. Na jó, kibírom én, akárhogy is fáááááj! De nem fáj, mindent a jó alakért :D
FŐZŐMŰSORT NEKEM! (tuti nem fogom nyaldosni az ujjaimat főműsoridőben :D)
Szóval még tegnap kitaláltam, hogy felhasználom a pár hete vásárolt eperkonzervet. Tudom, az sem szerencsés a cukor miatt, de ez a többihez képest kevés cukorral készített. Hazudhatnám, hogy házi eperbefőttből késztem, kizárólag organikus hozzávalókból....de nem teszem :D! Ez biza bóti...cukorral. De használhatsz házit, vagy fagyasztottat. Az jobb, de nekem nem volt, gyerkőc meg szereti az epret :D Raktam bele viszont ismét sok rostot, és teljeskiőrlésűt, hogy valami jó is legyen benne, ne csak finom.
A minimuffin meg adja magát, mert Bazsi oda van érte. Érdekes, hogy csak úgy eszi meg, ha ő szedi ki a formából. Különben nem kell neki :D...furák ezek a gyerekek :D

A recept:

- 1 db tojás
- 1 ek kókuszzsír
- 4 ek teljeskiőrlésű tönköly liszt
- 4 ek zabpehely
- 2-3 ek nyírfacukor
- kb 150 g eper (konzerv, mirelit, friss)
- késhegynyi szódabikarbóna
- fél vanília rúd kikapart bele



Sütő kipakol, majd 180 fokra felcsavar. Amíg a sütő melegszik, Te összeállítod a tésztát. Tojás feltör, tálba önt, és cukorral habosra kever. Eztán hozzáöntöd az olvasztott kókuszzsírt, és összekevered. Már említettem, hogy ha nincs kókuszzsír, akkor jó a vaj is :).
Eztán jöhetnek a száraz hozzávalók, majd a legvégén a villával jól összetört eper. Összekevergéled, és kiporciózod a formákba.
Sütőbe vele. Ha van csillibilli minimuffin formád, akkor 10 perc, ha nincs, akkor kb 20 perc alatt, hőlégkevergetve készre sütöd.

Jelentem, az én igenfinnyás gyerekem ezt is imádta. Hurrá! Asszem az eperszezonban jó sokat fogok sütni belőle. Egyszer talán meg is kóstolhatom :D
Az illata nagyon frankó...de erős vagyok :D

Házi "szmájli", avagy mogyorókrémmel töltött amerikai palacsinta, proteinnel turbózva

     Ma nagyon termékeny kedvemben vagyok, ezért két zabos recepttel is megörvendeztetem az arra kíváncsiakat. Előre leszögezem, ez nem lesz teljes egészében az egészség szobra, ugyanis a nem szabad kimondani a nevét, de leírom, hogy nutella van benne. A nutella amolyan patásördög az egészségmániások szemében, nem úgy a gyerekekében. És mivel az én gyerekem sem különb a többinél, bezony érintette már a száját eme pirosszemű szörnyeteg, édesség köntösébe burkolózva.
A nagy, gazdaságos boltban lehet kapni a "szmájli" néven elhíresült, töltött palacsintát, amit egy időben imádott a gyerek. Időszakjai vannak, mint anyámnak a fogyókúrában. Egy hétig csak az kell neki, aztán hetekig hallani sem akar róla.
Gondolkoztam, hogy ha húst nem eszik, és gyakorlatilag a tej az egyetlen fehérjeforrása, mi a bánatost etessek meg vele, hogy azért a fehérjét is feltornásszuk picit. Akkor eszembe ötlött a proteines palacsinta recept, amivel már régóta szemezek. Proteinem márpedig van itthon dögivel, több ízben is.
És a csúnya, számomra teljesen tabu nutellából is van még itthon...csak keveset teszek bele alapon nekiestem a fehérjedús, rostban gazdag, ámde nutellával töltött palkóimnak.

A recept:
- 1 db tojás
- 2 dl tej
- 1 mk szódabikarbóna
- 1 adagolókanál proteinpor (jelen esetben 100% WPP csokis- mogyorókrémes)
- 2 ek nyírfacukor
- 3 ek teljes kiőrlésű tönköly liszt
- 2 ek aprószemű zabpehely
- nutella (keresztvetés)

Először is fogjuk a tojást, és jól elkeverjük kézi habverővel. Hozzá dobjuk a cukrot és a tejet. Keverjük, keverjük. Majd apránként összekeverjük a többi száraz hozzávalóval, végére hagyva a protein port. Amúgy a proteinport el is lehet hagyni. Nem kötelező, mielőtt még megdobáltok kakival. A végére egy sűrű masszát kell kapjunk. Ha kevés a liszt, szórj még hozzá, mert én megint csak érzésre csináltam.
Előkapjuk a palkósütőnket, rádobjuk a tűzre, majd mikor elég meleg, megkenjük kevéske kókuszzsírral.
Kanállal kis köröket halmozunk a sütőre, majd mikor az egyik fele már szinte kész, kiskanállal kevés nutellát dobunk a palkó tetejére...mindeközben sűrűn vetjük a kereszteket, és elmondunk 3 Miatyánkot, és 4 üdvözlégyet. Eztán a nutella tetjére ráöntünk annyi palacsintatésztát, hogy elfedje azt, de ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl sok. Ha ezzel megvónánk, akkor szépen megfordítjuk, és készre sütjük a másik felét is.

     Meg kell említenem, hogy a proteinpor teljesen természetes összetevőkből van összeállítva, és nem, nem koksz. Nem kell attól félni, hogy felpumpált kis lurkók fognak szaladgálni tőle a játszótéren. Azért arra figyeljünk, hogy a napi fehérjebevitelének a mennyisége ne haladja meg a megengedettet :).

Az ízéről szintén nem tudok nyilatkozni, de volt ki megkóstolja, és teljesen meg volt elégedve a végeredménnyel. Elmondása szerint akkor lesz a legtutibb, ha kihűl, és megszilárdul benne a nuti.

A végére pedig megjegyezném, ha kihagyod a nutellát, teljesen alakbarát lesz. De akár diabetikus lekvárral, házi pudinggal is helyettesítheted :)!

Almás- zabpelyhes minimuffin

     Először azzal kezdeném, hogy BOCSI :D. Az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, amire nincs mentségem. Na jó, igazából van mentségem, sok is, de most nem részletezném. Pedig imádok részletezni...egyszer meg is kaptam ezt a fejemhez :P.
Másodszor azért kérek elnézést, ha lesznek helyesírási hibák, elütések...a szerkesztőm mindent alá húz pirossal, így nem tűnik fel, ha valami nem jó. Arról nem is beszélve, hogy a laptopunk billentyűzete nem az igazi, így kimarad néha pár betű (az Ű-t vagy 5ször nyomom le, mire meglátom :S)...szal ez van.
Harmadszor jöjjön a minimuffinok története:
Gyerkőcöm egyre finnyásabb. A kezdeti mindent megeszik, ami egészséges kezd möghólni, és követel mindent amiben hemzseng a finomtott, és a transz. Én kezdetben lelkesen köeteltem a családtól, hogy ne sajnálják már meg annyira, ebédre nem való a tejbegríz...a pudnig sem...de melyik nagyszülő tud nemet mondani a síró tekintetnek? Na az enyémnek simán nemet mondanak, de az unokának nem, úgyhogy minden nap győzött az üres kalória.
Mostanság több időt tudok a gyerkőccel tölteni, és az ősz hajszálaim is tuti gyarapodtak (még jó, hogy festem), amit az étkeztetési cécónak köszönhetek. Úgyhogy felvettem a kesztyt, elfogadtam a kihívást, és bizony minden bolti cuccosnak lesütöm valahogy a fogkmélő verzióját, amit talán meg is eszik.
Voltunk vásárolni a nagyboltban, ott vettünk oyan minimuffin sütő kis csicsaszínű szilikonokat, hátha úgy megeszi ami benne sült. Mert ez a gyerek a pudingot is csak saját dobozából eszi meg..ha átrakom tálba, az már nem jóóóó...szóval jah...minimuffinforma, aminek rosszul vagyok a sznétől :D
     Kitaláltam, hogy ma muffint sütök. Az ízéről majd referál a család alapon, mert én még csak bele sem nyalok, hiszen nincs benne csirkerizsbrokkoli, érzésre raktam bele a dolgokat.
Előre kérem megint az elnézést, most semmi kalória és tápanyag nem fog feltüntetésre kerülni, mert nem volt rá időm. Amit garantálok az az alapanyagok minősége :)!

Tehát essünk neki a receptnek:

- 1 db tojás
- 1 ek kókuszzsír
- 2-3 ek teljeskiőrlésű tönköly liszt
- 2 ek aprószemű zabpehely
- 2 ek nyírfacukor
- 1 alma
- 1 kk őrölt fahéj
- késhegynyi szódabikarbóna



Először is kipakoljuk a sütőt, és nagyon gyorsan felnyomjuk 180 fokra. Miközben a sütő melegszik, Te összedobod a tésztát. Mindezt szintén nagyon gyorsan, mert nem látod a gyereket, és ha nem látod a gyereket, az hétszentség, hogy épp lebontja a házat.
A tojást habosra vered a cukkerral, majd hozzálöttyinted a felolvasztott kókuszzsírt. Ha nincs, jó a vaj is, egye fene, ne legyünk szigorúak, most a lényeg az egyemegagyerek. Beleöntöd a száraz hozzávalókat, elkevered, majd a végén belereszeled a megpucevált almádat is.
Ha ez megvan, akkor iziben belehalmozgatod a kis csillibilli szilikonkákba a tésztát, hogy nagyjából háromnegyedig legyen. Bevágod a sütőbe, és uccu a szobába, megnézni a romokat, amit a gyerek csinált, amíg Te a konyhában voltál.
Nagyjából 10 perc alatt hőlégkevergetéssel készre sütöd, ez idő alatt párszor kirohanhatsz megnézni. Kiszeded, meghűl, és próbálhatod megetetni vele a gyereket!

És most jöjjön a vára várt ízpróba:
Jelentem, a gyerek odáig volt a kis cuki muffinkáktól, és az ízéért is oda van. Nagy boldogan benyomott belőle hiretelen hármat :)!
Amit a gyerek kapott: finom muffin, HURRÁ!
Amit én kaptam: a gyerek megette a muffint, ráadásul így evett gyümölcsöt is, meg rostot is. HURRÁ!!

Szóval ha Te is hasonló cipőben jársz, de nincs időd órákat a konyhában álldogálni, ez a muffin gyors is, finom is, rostban is gazdag...SÜSSED MEG!
Ha nincs gyerek, akkor pedig normális muffinformákba öntve remek reggeli, vagy tízórai lehet belőle, nagyon hamar!