Igazságot a férfiaknak, avagy még mindig nem értem a nőket!

Tegnap volt az uccsó edzésem a héten. Mióta állástalan anyuka vagyok, szeretem reggel letudni az edzést. Ennek leginkább az az oka, mert olyankor nagyon kevesen vannak. Reggel belépsz a terembe, és a friss illat csap meg. Nagyon meleg levegő, de friss.
Tegnap reggel viszont vissza kellett vigyem arany gyerekemet a dokinénihez, úgyhogy maradt a késő délután, mikor apa hazaérkezett a dolgozóból.
A pénteket egy keményebb láb edzéssel kezdem. Beslattyogtam a lábazóba, ami a hőelosztóban van...a HŐELOSZTÓBAN!!!Na mindegy...szal belépek, és ahogy beléptem, elöntött a víz. Irdatlan meleg, és bár az összes két ablak nyitva, de mivel az el van takarva kívülről egy fémdesign-al, így levegő semmi. Nem baj, kemény vagyok mint a fagyott lóláb, megcsináltam...közben többször az ájulás kerülgetett, és reménykedtem, hogy ha kidőlök, megtalálnak. Végre végeztem, ezért boldogan szökdécseltem át a másik terembe, ami jóval nagyobb, és az ablak is több...ámbár ezt is takarják azok a rettenetek.
Belépek, és nem csupán arcon vág, de ledönt a lábamról, és a testemen ugrál a masszív izzadtságszag. Na nem akármilyen izadtságszag volt ez kérem szépen...az állot melegben, levegőtlen szobában érlelt, szemcsípős, torokelszorítós izzadtságszag....szentségeltem egy párat..de csak magamban, mert nem akartam, hogy abból a levegőből a kelleténél több is bejusson a számba.
A gyakorlat végzése közben azon tűnődtem, hogy bezzeg a női részlegen (említtem, hogy én a férfaiknak kitalált terembe járok súlyzózni) két ventilátor is van, ami bezzeg járatja a levegőt..legalább...
Bár aztán az is eszembe jutott, hogy hiába jár le nagyon kevés nő mostanság edzeni, általában mindig akad egy, aki elkezd dzsalni a futópadon, és mindkét ventillátort maga felé fordtja, de úgy, hogy közben lebeg a pofája, mint egyszerű gyereknek a hullámvasúton.
Végre letudtam az erősítést, a ventilátorral a lelki szemeim előtt nekiindultam a női terembe aerobozni. Belépek...egy nő...két ventillátor...lebegő száj. De jó arc volt, szólt, hogy az egyiket vigyem el magamnak. Zsófika boldog lesz, elfogadja a lehetőséget, ha már végre egy jó arc nő, mert ez itt nem szokás, itt nem közösködnek. Magam felé fordítottam, és elkezdtem a 40 perces elipszisemet.
Nagyban dzsalok, mikor jött egy kicsit idősebb lúvnya, és feldobta magát a másik futópadra. Énhősöm aztán befejezte mellettem, és lekapcsolta a ventilátorát. MONDOM LEKAPCSOLTA!!! Egyszer csak futópados lúvnya lepattan, és KÉRDEZÉS NÉLKÜL megszabadtott engem attól a ventilátortól, ami az én arcomat lebegtette. Hát nyikkanni nem tudtam a meglepetéstől..aztán én amúgy is konfliktuskerülő vagyok, csak akkor nagy a pofám, ha nagyon muszáj, úgyhogy gondoltam, nem baj b*zdmeg, megoldom, valahogy megszerzem magamnak a lekapcsoltat. Persze úgy, hogy nem hagyom abba az aerobot, mert akkor kezdhetném előről, és annyira nem vagyok lelkes. Szal sikerült elérnem a ventit, és magam mellé dobni. De akkor ült ki a pánik a fejemre igazán, mikor szembesültem azzal, hogy bizony be is kell kapcsoljam, a bekapcsoláshoz meg le kell hajoljak, és a fejemnél az elipszis tréner karjai fognak kalimpálni. Már láttam, ahogy kék zöld foltokkal a halántékomon állítok haza, és magyarázzam meg, hogy csak bekapcsoltam egy ventilátort.
Végül 5-6 fülönverés árán sikerült bekapcsoljam, de nem voltam boldog.
Aztán jött a szokásos...dolgom végeztével jó hangosan elköszöntem a ventillátorlopó asszonytól, de a füle botját sem. Mivel megnéztem a füle lyukát...és az üres volt, nem hallgatott zenéz...konstatáltam, hogy ez is csak egy tipikus nő, akikiket én KÉPTELEN VAGYOK MEGÉRTENI!
Szal igazságot..és VENTILÁTORT a férfiaknak. Ők nem vesznek el tőled semmit, amit láthatóan használsz...és KÖSZÖNNEK B*ZMEG, KÖSZÖNNEK!!!

A fogyókúra felzabálja a nők agyát!

Amióta Világ a Világ, a nők le akarnak fogyni. Ez ugye stimm. Ennek érdekében képesek mindenféle baromságot magukba tömni, és magukra kenni csak azért mert egyszer egy majom azt mondta, hogy fogyaszt. Észérvek nem kellenek ellene, mert az a jó, mert egy ismert fószer szerint az a jó.
Igazából én jó magasról teszek rá, hogy szellemileg alultáplált nőtársam mivel rombolja a szervezetét, amíg nem próbál meggyőzni engem arról, hogy nekem is ezt kellene tennem. Én hülye vagyok természetesen, mert egyoldalúan táplálkozom...hiszen nem lehet állandóan csirkét rizst meg brokkolit enni :D. De csak csendben...mondom csendben tűröm, és már feladtam, hogy megértessem a félidiótával, hogy ez nem egyoldlú....max egyhangú.
Történt ma, hogy a Nemzet táplálkozásguruja került szóba. Megemlítettem, hogy lássuk azért a fától az erdőt, és lehet élni az ő meglátása nélkül is. Hiszen "Isten" előtt is volt élet...és fogyás is.
Elő is került egy vad amazon, és lehadzsimézett szóban, hogy emberünknek orvosok, kutatók, űrhajósok, ufonauták és Mr. Krumpli áll a háta mögött, és így meg úgy be van bizonyítva...persze mondanom sem kell, hogy elpattant az agyam.
Értem én, hogy főhősünk elhiszi, hogy amit említett gurunk állít, az a megoldás mindenre. Azt is felejtsük el, hogy csak a kórosan elhízott embereket tudja látványosan fogyásra bírni, mert hát valljuk be őszintén, hogy kevesebb súlyfeleslegnél annyira már nem játszik a libamáj. Mindenki úgy diétázik ahogy akar. LE TO JOM!
De ha nekem van egy véleményem, azt finoman megfogalmazom, mindig jön egy lediétázottagyú nő, aki azt gondolja, hogy ölre kell menni szent gurujának védelmében.  Jelentem, NEM KELL! Elég nagyfiú ahhoz, hogy megvédje magát. Ha nem ő, majd az ügyvédei megvédik, én meg fizetem a büntit..zabban.

Zárásként:
Egyetek elegendő szénhidrátot, mert ha nem kapja meg az agyatok, akkor hülyék lesztek, hülyeséget beszéltek, és azon kapjátok magatokat, hogy senki nem akar a társaságotokban lenni. (Ketogén diétát követő népség kivétel, de ugyebár átlag háziasszony arra képtelen, mert az kimarad náluk, hogy szénhidrátfeltöltés...:D )

Bárkiből lehet Segal!

Említettem, hogy Zsófika beledobta magát a gyúrós életbe. Namármost, a mi kis városunk egy kibeba*ott FITNESSMETROPOLIS lett, és mára már 4 konditerem közül is lehet választani. Zsófika kiválasztotta a legkevésbé felszerelt, de ezért kevesebb taglétszámmal megáldottat, a városi sporiban. Na, a városban ez az egyetlen olyan terem, ahol a nők és a férfiak külön vannak rakva. Férfi nem mehet a nőibe, de nő mehet a férfiba. Első napomon bementem a nőibe. Elnézést az összes nőtől, de mentek Ti a fenébe. Jobban megbámuljátok a frissen érkezőket, mint a férfiak. Belépek...és bár gyúrási szándékkal érkeztem, átlósan megláttam egy elipszis trénert, és rávetettem magam. Amíg odatéptem, éreztem a hátamon a kocsonyás szemeket. Feldobtam magam rá, és szerencsére észrevettem mellettem, hogy az ördögtől származó futópadon dzsalt épp egy régi, még gimiből ismert ismerősöm. Kicsit elmutogatta, hogy mi merre mennyi, megköszöntem, és dzsaltunk tovább. Közben szememmel pásztáztam a gépeket, és rájöttem, hogy ez így nagyon sovány lesz. Hát hogy fogok én rúddal guggolni, ha még egy rúd sincs? A kézisúlyok..hát azok voltak, de hogy is mondjam...röhögve eldobom. Tárogatók...tudjuk, hogy hülyeség a lábainkat tárogatni...de az kettő is volt. Szóval hamar rájöttem, hogy ez nekem nem lesz jó, úgyhogy este megbeszéltem magammal, meg haverral aki fiú, tehát ő a fiúk közé ment, hogy másnap vele tartok.
Eljött a másnap. Bár meló után mentünk, nekem már reggel gyomoridegem volt, hogy bemegyek az oroszlánok közé, és ezek engem megesznek ott élve. Délután próbáltam összeszedni minden bátorságom, és próbáltam feltűnésmentesen beosonni haver mögött. Nem volt könnyű, lévén, hogy én egy közel 190 (mindig kihangsúlyozom, hogy csak 187) cm-es batár vagyok. De szerencsére csak köszöntünk egymásnak (köszöntek öcsém, a csajok közül szinte csak az ismerősöm köszönt vissza), és mindenki ment a dolgára. Nem stíröltek...mit stíröltek volna, az acélpopó projektem elején voltam csak...nem szóltak be...mit szóltak volna be, az összesnél magasabb és nagyobb voltam...úgyhogy kellemesen eltelt az idő. Aztán persze a lépcsőn úgy kellett lecsorognom, mint siklókígyónak a tóba, de túléltem.
Aztán teltek múltak a hetek, hónapok. Munkám megszűnt, úgyhogy úgy láttam megfelelőnek, ha én az edzéseimet délelőtt lerendezem. Egyedül voltam...ÖCSÉM!!!EGYEDÜL. Mentem is húzódzkodni, mert az nekem még retek cikis. Mit ne mondjak, nem vagyok egy májer belőle :D.
Aztán egyszer csak megjelent Segal. KÉTSZER! Két nálam idősebb fazon. Pár fejjel alacsonyabbak, de úgy ki voltak pattintva, hogy a délutáni eresztés jelenthet nekik. Az egyik még kopasz is, ez növelete a félelemfaktort. Látszott, hogy na ezek nem sz*rral gurigáznak. Köszöntünk egymásnak, majd próbáltam feltűnésmentesen végezni a dolgom. A feltűnésmentességről még annyit, hogy az nekem sosem ment. Én olyankor vagy nekimegyek valaminek, vagy átesek valamin, vagy feldöntök valamit...tehát nem vagyok épp valami feltűnésmentes. Pár napig eldolgozgattunk egymás mellett némán, majd az egyik Segal hozzámszólt. Én annyira megijedtem, hogy kiszaladt a számból egy "jujjba*meg". Röhög, kérdez, én válaszol, majd dolgozunk tovább. Később én épp hátsóvállaztam egy gépen, mikor odajön hozzám másik Segal, és megkérdezi, hogy csinálhatja e velem. Erre Zsófika azt mondja, hogy természetesen. Ahhaa..a nagy daleszt. Zsófika megint megijedt, és jött a "jujjba*meg". Rendesen fostam a két tagtól. Járt még le egy másik, nálam fiatalabb srác is. Alacsonyka, nem olyan medvehangú, ámbár azért kigyúrt srác, akitől nem féltem. Vele néha elcsevegtem, de amint jöttek Segalék, elkukultam. Velük akkor beszélek, ha kérdeznek..tőmondatokban...félelmetesek na :D.
(Megjegyzem, minap lejött Conan a barbár. Öcsém, óriási embert képzelj el. Nálam egy fejjel nagyobbat. Lejött, körbejárt mint egy fújtató bika. Odament skachoz,ránéz...odajön hozzám, rámnéz. Remegett skac, remegett Zsófi...egyenként ránézett az összes súlyra..remegtek a súlyok...majd távozott. Nem láttuk többé. Eltűnt a sötét folyósón...lehet felfedezték)
Aztán olyan két hete egy kissrác úgy döntött, hogy nyár lévén csinál magának strandformát. 2-3 év múlva sikerülhet is neki. Magas, és nagyon vékony. És nagyon gyerek. De az a lefektetenéd, adnál neki kakaót, és énekelnél amíg elalszik tipusú. Szóval kissrác jön, köszönünk, padra leül, begörnyed, könyök a térdre, és elkezd "bicepszezni". Rendesen féltettem, hogy tőből kiszakad a kis karja, és a terem végében landol. Mikor végeztem a sorozatokkal (nem, nem Esmeralda-t néztem), fogtam a kis cumómat, és megindultam a női részlegre aerobozni. Köszönök kissrácnak, és láttam a szemében a félelmet. Azt a félelmet, amit az én szememben látott Segal és Segal. És akkor rájöttem:

EGY KIB*SZOTT SEGAL LETTEM!!!!!!

Profilváltás

     Sziasztok sziasztok! Az utóbbi hetekben...ne szépítsem, hónapokban :D...nem igen jelentkeztem az új receptekkel. Annyi mindent csinálok, hogy azt a maradék időmet nem szeretném elvenni a családtól azzal, hogy új recepteket próbálgatok a konyhában. Ráadásul meg sem kóstolhatom. Úgy meg nem főzünk valami újat, hogy nem kóstoljuk meg, hiszen ha kiderül róla, hogy sz*r, dobhatom ki. Legutóbb pont így jártam. Mondjuk az én kajámmal, de a lényegen nem változtat..sz*r lett. Szóval sz úgy volt, hogy megfőztem magamnak előre 4 napra. Jó nagy vajlingnyi rizses csirkemelles cukkíni. Jól hangzik, igaz?? Minden összetevőjét imádom. Ám a végeredmény olyan iszonyatosan íztelen és túlfőtt lett (este főztem, reggelre minden széjjel mállott), hogy a második napon már majdnem sírtam, hogy még két napig ezt kell ennem. Szerencsére férjem megkönyörült rajtam, és közölte, hogy oda adhatjuk a kutyáknak. Ó, hát mondom az nagyon faintos lesz, hát a kutyák imádják a házi kosztot. Két kutya szépen meg is kapta. Imádják a hasukat. Boci, a német dog, neki esett, és levegővétel nélkül beküldte. Ez nem meglepő, egyszer a tálat is el fogja tűntetni, annyira beles. De Mafla..na Mafla igazi urinő, ő normál tempóban eszeget. Kaját megkap, boldogan beleharap, majd megáll, és ránéz emberre..azzal a tipikus "ezt most komolyan gondolod?" nézéssel. Végül megette, de nem volt boldog...hiányzott a szokásos, evés közben farokcsóválás.
Úgyhogy receptek most egy ideig nem lesznek, ha mégis, majd időben szólok.
De tervezem videóra vinni az eddigi recepteket. Ez az ötlet onnan jött, hogy ...elmesélem Noétól :D:
Van a mi városunkban egy kis TV csatorna. Semmi extra, leginkább helyi történések. A neten néha visszanézem a műsort, és akkor bukkantam rá, hogy ezeknek biza főzőműsora is van. Bakker, rendesen sokkolt a látvány. Az egy dolog, hogy a menyecske nem az a kameraérett személy...de a zene...hát azt a zenét amit alá nyomnak azt öcsém utoljára Te az NDK-s, alánarrált pornófilmekben hallottad utoljára. Én nem hallottam, nekem azt úgy mesélték kérlek :D. Szóval helyi TV-hez képest is színvonalon aluli, arról ne is beszéljünk, hogy minden hülye...de legalábbis minden olyan háziasszony, aki azt a műsort nézi, tud tökfőzeléket főzni. Ezen én annyira kiborultam, hogy a facsémat telinyomtam a "Főzőműsort Zsófikának" kampányommal. Már már annyira kampányoltam, hogy nekem égett tőle a pofám...persze mondanom sem kell, hogy Zsófika még mindig nem kapott főzőműsort. De nyugi van, majd én szerzek egyet magamnak. Már csak kamera, és konyha kell hozzá. Ugyanis se kamerám, se konyhám. Jó...konyhám van, csak az akkora, hogy ha véletlen elesek benne, még rendesen el sem tudok feküdni, annyira keskeny. Szóval kamerázásra alkalmatlan. De no para, megoldom én ezt is. Idővel. És én akkor megcsinálom a ZABirodalom videót is, és lefőzöm nektek a recepteket...ne mondjátok már, hogy ezt nehéz megcsinálni, neki sem álltok.
Tehát profilt váltok...Zsófika főzőműsorra gyúr!!!
Szó szerint!
Zsofika nagyon sokat gyúr. Meg aerobozik. Mert jól kell kinézni. Nincsen rosszabb, mint nagy test a kis konyhában. Persze kaptam már kritikát, hogy mindent a gyúrás elé teszek. Erre van egy szép magyar szó..előre elnézést érte: LÓFASZT! Azért, mert nem nyomom le az ismerőseim torkán a magánéletem képekben illusztrálva a közösségi oldalamon, attól én még szeretem a családomat. És az időmet is a családommal töltöm. Az, hogy én heti 5 alkalommal 1-2 órát magammal, és csak magammal foglalkozom...hát az L'oreal, és megérdemlem. Ha ettől leszek szaranya..hát akkor vállalom, szaranya vagyok. De mikor látom ZsírosMancit futni a három-négy pulya után, melltartó nélkül, kőművesdekoltázzsal...hát köszönöm szépen, abból én nem kérek. Nem fogom a küllememmel égetni a gyereket az oviban :D. Kiröhögik...könyörtelenül kiröhögik azt a gyereket a háta mögött, akinek a muterja hóna alól térdig fut a zsírfolt. Persze ha neki úgy kényelmes, ám legyen. De nekem ne szóljon be senki csak azért, mert nem állok be a sorba. Mellesleg ha én dögös vagyok, kevesebb az eshetőség, hogy emberem lecserél egy új verdára. Esetleg a régi mellé szerez be egy újat sutyiba. Háhhh!
Egyenlőre legyen ez a végszó.
Jövök még!
Nem receptekkel, de jövök még :)!